Ott hagytam abba, hogy kisebb nehézségek árán 2011 szeptemberében sikerült megvennünk életünk első házát, amelyről bár tudtuk jól, hogy sok munkánk lesz vele, de vállalkozó kedvű fiatalként úgy gondoltuk, hogy mindenképpen belevágunk. Legfeljebb lesz miből tanulni. :) Emlékszek apósom szavaira amikor először meglátta: "Szép és sok lehetőség van benne, de annyit elmondanék, hogy ha eddig nem volt problémátok, akkor mostantól lesz." Természetesen nem kritikaként, sokkal inkább felkészítésként szánta ezt a mondatot, hiszen Ő is támogatta, hogy megvegyük és beköltözzünk. Később persze többé-kevésbé be is igazolódott amit mondott, bár ezekre a dolgokra előre fel voltunk készülve, hiszen tudtuk: nem új házat vettünk.

Első hetek

A vétel során a lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk minél jobban felmérni az ingatlan állapotát és ez többé-kevésbé sikerült is. Egyetlen egy dolog volt amire nem tudtunk felkészülni és emiatt nagyjából 3 hónapig egy félig szétvert házban kellett laknunk. Szobáról-szobára költöztünk ahogy haladt a belső felújítás. Ez a dolog az elektromos hálózat állapota volt. Még érdeklődőként szorgosan kibontogattam a dugaljakat, villanykapcsolókat. Átnéztem a villanyórát, digitális multimeterrel méricskéltem. Mindenhol új, 1,5 nmm-es réz kábelek fogadtak aminek akkor nagyon megörültem és csodával határos (később kiderül, hogy miért írom ezt) módon mindenhol megvolt a 230V is. A melléképületben valamilyen zárlat rejtőzött amelyet már a kezdetektől fogva felfedeztem, de ennek a költségeit bekalkuláltam. Majd a beköltözést követően az első héten, amikor a ház kifestésére készülődtünk, telket rendeztük, az egyik dugalj, terhelés nélkül elkezdte leverni az egyik kismegszakítót a villanyórában. Ezen a héten sikerült megoldani, hogy apósom, anyósom és a sógorom el tudjon jönni segíteni kicsit rendbe rakni a portát. Szerencsére apósom villanyszerelő és a harmadik hiba jelentkezése után elkezdte átnézni az elektromos hálózatot. Nem voltunk felkészülve arra amit találtunk. A réz kábelek körülbelül 10 cm-ig tartottak a falban. Utána az összes elképzelhető, elektromos áramot valamelyest vezető kábeltípussal folytatódott. Volt, ahol régi, 2 eres antenna kábelen folyt a delej. Biztosan sokan emlékeztek rá még gyerekkorotokból: két szélén vékony réz drót, amelyet egy átlátszó, lapos műanyag réteg kötött össze (ezen keresztül lehetett a falra szegezni). A későbbiek során találtunk még telefonkábelt, coax kábelt, alumínium kábelt, gázcső rögzítőjével átfúrt fázist!!!! (ez okozta a kismegszakító lekapcsolását...még jó, hogy nem volt feszültség alatt a gázcső). Gyorsan meghoztuk a döntést: teljes újrakábelezés. Elkezdtük feltárni a kötéseket tartalmazó dobozokat, ami nem volt annyira egyszerű, hiszen mind szépen síkba volt glettelve. Amikor ezeket megtaláltuk, rá kellett jönnünk, hogy a büdös életben nem tudjuk kirángatni a falból a kábeleket, mert a hajlításoknál mindenhol törött volt a falban található és a kábeleket tartalmazó cső és természetesen a befolyt vakolat rákötött a kábelekre. Így tehát az újrakábelezéshez az egész házban új csöveket kellett elhelyezni. Rengeteg vésés, gipszelés és faljavítás következett. Sajnos apósomnak csak arra volt ideje, hogy elkezdje a munkát. A végső cserét a család egyik régi villanyszerelő barátja fejezte be úgy, hogy én közben a segédjeként dolgoztam a keze alá. Előre kivéstem a csatornákat, behúzogattam a kábeleket, hogy Ő közben a kötésekkel tudjon foglalkozni. A teljes folyamat nagyjából két hónapot vett igénybe, mivel mindig csak 1-2 helyiséget lehetett egyszerre szerelni. A csövek vakolása, glettelése rám maradt. Mindezt úgy, hogy közben ebben a házban éltünk és innen jártunk naponta dolgozni. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem egy kellemes élmény este a munkából hazaérve fél órán át keresgélni a helyet ahova pormentesen le tudod helyezni a korábban nagy körültekintéssel és magas költségen vásárolt öltönyödet, majd az egész házon átvezető hosszabbítóhalmazon keresztülvágva elkezdeni a renoválást és sokszor hajnali órákig folyamatosan dolgozni. Mindezek után másnap ismét borotválkozott arccal, tiszta öltönyben és vasalt ingben megjelenni a munkahelyen és szellemi harcosként TELJESÍTENI!. Lényeg a lényeg, hogy ezt is túléltük és nem sok, de egy hangosabb szóváltás sem történt közöttünk a feleségemmel, szóval a házasságunk is túlélte. :)

Amint ismételten rendelkeztünk normális, biztonságos elektromos hálózattal elkezdtük a belső teret helyrehozni. A vizesedést ideiglenesen speciális szárító vakolattal kezeltem. Az kábelezés nyomait bevakoltam, elgletteltem, majd kettecskén a feleségemmel szépen kifestettük a házat. Mindeközben kiderült, hogy a házhoz tartozó emésztő tele van szeméttel. Nagyjából 50-60 eFt lett volna kitisztítani, de mivel a csatorna hozzájárulást már az előző tulaj kifizette, úgy döntöttem, hogy inkább rákötöm magunkat a hálózatra. Megvettem a KG csöveket, megkerestem a házból kijövő lefolyó csövet a földben, felástam egészen az utcáig, kaviccsal szinteztem a gödröt, majd lefektettem a csatornacsöveket a megfelelő, 1%-os lejtést megadva neki. Szerencsére, függetlenül attól, hogy még soha nem csináltam ilyet, elsőre sikerült. A közműszolgáltató ellenőre probléma nélkül átvette a munkát. Összesen 40.000 forintba került a felhasznált anyag, így utólag anyagilag is jó döntésnek bizonyult, hogy ezt a megoldást választottam. A belső műanyag ablakpárkányok a konvektorok mögött megolvadtak, de nekem nem tetszenek a boltokban vásárolható műkő/beton párkányok, ezért egy szép famintás csempével pótoltam azokat szintén saját kivitelezésben. A villanybojlert felújítottam (vízkő eltávolítása, alaplap, fűtőszál, elektronika és hőfokszabályzó). Kezdtek megérkezni a megrendelt bútorok, így lassacskán összeállt a ház. Tavaszra eljutottunk odáig, hogy bent minden fontos munkát elvégeztünk, így jöhetett a kert, hiszen az sem maradhat parlagon, ha már ez volt a vágyunk.

A kert

Ahogy korábban említettem, a kert borzasztó állapotban volt. Amint emberileg hosszú távon is elviselhető lett kint is a hőmérséklet, elkezdtük kitakarítani a portát. Naívan rendeltünk egy 4 köbméteres, szemetes konténert, amit körülbelül 1 óra alatt színültig pakoltunk. A nagy gondolkozás közepette fél kézzel nekidőltem az egyik kertben található disznóól szerűségnek aminek a fala egyből megmozdult. Innentől kezdve nem volt visszaút, mivel túl veszélyesnek találtam ezt az állapotot ahhoz, hogy így maradjon. Még egy db 8 köbméteres konténert sikerült teleraknunk szeméttel és ezen kívül 6 db szintén 8 köbméteres konténert az ólokból származó sittel. Szép kis meló volt. Öröm az ürömben, hogy az ólrendszerhez tartozott mindenféle vas tákolmány is amiket a méhtelepen sikerült is értékesítenem, így 1 db konténer ára vissza is jött.
A házhoz tartozott egy ásott kút is amit mindenképpen ki szerettem volna használni. Kis utánaolvasás és némi tervezgetés után kiépítettem egy félautomata öntözőrendszert. Lényegében csak csapokat kellett állítgatnom és a növényzetnek megfelelően indultak a csepegtető/esőztető/párásító szórófejek. A kútba egy csőbúvár szivattyút engedtem le. Ennek vezérlésére pedig egy pedrollo áramláskapcsolót használtam.
Tavasszal szépen fellazítottuk a földet, illetve elkezdtem megújítani az elhanyagolt gyümölcsfákat amik már az első évben olyan mennyiségű gyümölccsel hálálták meg a munkánkat, hogy még az a rokon is kapott belőle, akit évente csak egyszer szoktunk meglátogatni. Egyszerűen nem férünk el az újonnan vásárolt fagyasztónkban és a befőttes üvegeink is elfogytak egy idő után. Lényegében mindent megpróbáltunk termeszteni és 99%-ban sikerült is. A teljesség igénye nélkül: borsó, kukorica, tök, padlizsán, cukkini, paradicsom, paprika, patiszon, kapor, cékla, sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, lilahagyma, retek, mogyoró, görögdinnye, uborka. Időközben ki kellett vágnunk 1-2 fát, így összesen 11 db maradt ami között megtalálható volt a meggy, mandula, szilva, cseresznye, őszibarack, sárgabarack és körtefa is. Sok-sok finomság.
Szépen kezdtem felszerszámozni magamat. Itt külön megemlíteném, hogy a kedves olvasó véletlenül se gondolja azt, hogy 1 fűnyíróval és egy kalapáccsal ellesz. Óriási összegeket fizettem azért, mire eljutottam odáig, hogy mind a házban, mind a kertben rendelkezésemre állt minden szükséges szerszám és nem kellett naponta kétszer elszaladnom a közeli barkácsüzletbe valamilyen kétkezi alkalmatosságért. Az 5 év alatt összesen 358.350 forintot költöttem szerszámokra (igen, pontosan ennyit...kérem nézzétek el ezt a foglalkozási ártalmat: minden költséget forintra pontosan vezetek excel táblázatokban).
Végre elkezdhettem a hobbimmal is foglalkozni, mégpedig a famegmunkálással. A melléképületben sikerült egy kisebb műhelyt és egy kisebb konditermet is kialakítanom és szépen lassan összegyűjtöttem minden szükséges faipari gépet is. Készítettem a kutyáimnak egyedi, hőszigetelt kutyaházat, madáretetőt, kerti kerítéseket, az ásott kútra díszborítást, stb..stb..

Vágyakozás, házeladás

A házunk megvásárlása óta eltelt pár év. Idő közben kivettünk egy közfalat, így a konyha-nappali egy légtérbe került több mint 30 négyzetméterrel. Ezek után 3D tervező programban megterveztem, a feleségemmel engedélyeztettem és felépítettem egy meglehetősen drága, de nagyon sok extrát és beépített, rejtett gépeket tartalmazó konyhát. A fal kivételével együtt nagyjából 2 hónapig tartott, mire mindent sikerült elkészítenem. A hosszú időnek az az oka, hogy mindig csak munka után, este 9 és hajnali 1-2 óra között tudtam haladni a munkálatokkal. Egy automata szellőző rendszert is beépítettünk a házba ami távollétünkben is biztosította a folyamatos, friss és száraz levegőt az épületben. Volt már egy szép kertünk, egy szép konyhánk és úgy összességében egy kicsi, de kényelmes és komfortos házunk. Mi mégis valahogy többre vágytunk! Elkezdtünk gondolkozni a bővítési lehetőségeken. Szintén 3D-ben megterveztem a területi adottságokat legjobban kihasználó plusz szobákat. Erre azért is volt (van) szükség, mert egyrészről szeretem előre látni, hogy az általam elképzelt bútorok hogy és hol férnek el legjobban, illetve mint tudjuk azt már az általános iskola első osztálya óta: a nőknek nincs, vagy nagyon gyenge a 3 dimenziós látásuk. Ez így van az én drága feleségemmel is, aki addig nem tudja elképzelni az általam felvázoltakat, amíg azt a síkból ki nem emelem neki egy látványtervvel. :)
Az eredeti terv az volt, hogy saját kezűleg felhúzok egy nagyjából 25 négyzetméteres szobát, amelyet megtoldok egy jókora méretű hátsó terasszal (csak utcafronti teraszunk volt ami a saroktelek adottságai miatt nagyon irritált minket). Később a terv szépen lassan kezdett kibővülni. Folyamatosan zavart az a tény, hogy az eredeti ház több ponton nem felelt meg az igényeinknek. Első és egyben a mai kor legfontosabb ilyen igénye az energiatakarékosság. A ház gázkonvektoros fűtésű. A mennyezetben és a padlóban nincs hőszigetelés (bár a mennyezet eredeti, régi szerkezete nagyon jó hőtartónak bizonyult, mivel a legnagyobb gázszámlánk az 5 év alatt 25 eFt volt diktálás alapján). Az előszoba fal kapilláris úton felszívja magába a talajvizet, ami szintén inkább elvesz a hőtechnikai adottságokból. A másik fontos igényünk az modern és maximális minőséget árasztó összkép. A ház falazata, aljzata és mennyezete, régi építéséből adódóan nem rendelkezett az alábbi fogalmakkal: függőleges, vízszintes, egyenes. Emiatt a bővítési tervet kiterjesztettük egy nagyfokú belső felújításra is (a konyhát már úgy építettem fel, hogy az később sérülésmentesen szétszedhető és ismét összerakható legyen). Ebbe a renoválásba, korszerűsítésbe az alábbi dolgok tartoztak bele: teljes aljzat felverése, lábazati töltelék visszaszedése a lábazat tetejénél alacsonyabb szintig. 5 cm szerelőbeton készítése. Vizesedő falak utólagos szigetelése dryzone rendszerrel az eredeti talajszinttől 5 centiméterrel magasabban (házilag is kivitelezhető, magától szétterülő anyag). Szerelőbetonon vízszigetelés kialakítása és ennek bekötése a korábban kialakított vízszigetelésbe, illetve utólagos szigetelés vonalába (teknő szigetelés). 10 cm lépésálló hőszigetelés elhelyezése, padlófűtéscsövek kialakítása. Simító beton elhelyezése, burkolás. A padlófűtést kondenzációs gázkazánnal szerettük volna megoldani. A mennyezeti egyenetlenségek olyan mértékűek, hogy csak teljes vakolatcserével lehetett volna megoldani, így azt terveztem, hogy az eredeti vakolatot leverem, majd függesztett alumíniumvázra gipszkartonborítást helyezek el. Mivel még mindig ebben a házban laktunk, mindenképpen szükség volt arra, hogy a fenti munkálatok idejére be tudjunk költözni a már elkészült toldásba. Ahhoz, hogy a toldás el tudjon készülni viszont a teljes eredeti tetőszerkezetet is szükséges lett volna lecserélni, mivel ez sem volt már túl esztétikus (függetlenül attól, hogy még az előző tulaj megerősítette a szarufákat és párazáró fóliát helyezett el a cserepek alatt). Egyszóval rengeteg munka állt előttünk és "civil" életünk nem segítette elő a fent felsoroltaknak a megvalósítását. Feleségem munkahelye időközben megszűnt (ajánlom a hiteltörlesztési biztosítás nevű szolgáltatást!! nekünk bevált) és helyette egy olyan állást sikerült találnia, ami bár szakmailag előrelépést jelentett neki, de egyúttal több munkával és hosszabb munkaidővel is járt. Mindeközben én elkezdtem felfelé lépkedni a karriernek nevezett úton és azt vettük észre, hogy a hétköznapjaink elvesztek. Teljesen. Nap végén, a hazaérkezésünk után már vagy sötét volt, vagy tovább kellett folytatnunk a modern technika segítségével (céges laptop, VPN)  a munkát. Éreztük, hogy a terveiket nem fogjuk tudni olyan tempóban kivitelezni ahogy szerettük volna és kifutunk az időből. Emiatt lassacskán, belül elkezdtük átértékelni a dolgokat. Rengeteget beszélgettünk esténként egy jó pohár sör mellett a terveinkről, illetve arról, hogy miként szeretnénk tovább folytatni az életünket. Amikor arról írok, hogy kifutunk az időből, nem másra gondolok, mint a gyermekvállalásra. Mind a ketten betöltöttük már a harmincadik életévünket. Nem szeretnénk tovább várni. Mindketten nagyon vágyunk már a gyermekáldásra, de egy felújítás előtti / közbeni vizesedő házba semmiképpen sem szerettük volna bevállalni. Ez már túl nagy kockázat mind anyagilag, mind egészségileg. Kezdjük megtanulni, hogy a kiegyensúlyozott és nyugodt élethez bőven elegendő, ha a munkahelyen ér minket stresszhelyzet. Nem szerettük volna még otthon is magunknak generálni a további aggodalmakat. Végül sok-sok hosszú estés beszélgetések után 2015 augusztusában eldöntöttük, hogy megválunk a jelenlegi házunktól. 

Megnyugodhattok! :) A bevezető kisregénynek nagyjából vége van. A következő posztban már a használt ház/ építkezés közötti döntési folyamatot szeretném bemutatni és ígérem, végre el fogok jutni a blogom nevében említett CSOK finanszírozással kapcsolatos tapasztalatokig is. :)